Játék programozói kör

Említettem egy korábbi postomban, hogy itt az egyetemen sok fajta diákkör közül lehet választani. Nem kötelező, de úgy voltam vele, hogy ha lehetőség van rá, akkor szívesen belépek egybe, ami érdekel.

Először a főző szakkört választottam, de aztán egyik nap, elmentem retyóra az egyik épületben, és megláttam egy kis posztert, azzal a felirattal, hogy RPG.

Ez az a felhívás volt. 

Úgy gondoltam, próba cseresznye, írok, a szervező srácnak, max azt mondja nem.

Szerencsére azt mondta nyugodtan jöhetek, de az első találkozóra nem tudtam elmenni, mert akkor mentem Kamakurába. Később megtudtam, ez nem is volt nagy kihagyás, mert arra csak kevesen tudtak az előző találkozóra elmenni. 

Viszont írták, hogy vasárnap közösség találkozó lesz az egyetemen, ha szeretnék, jöjjek el. Vasárnap bemászni az egyetemre… :P Pont azon a vasárnap volt, BBQ parti a japánokkal, így amúgy is be kellett volna mennem. Szóval könnyen rávettem magam. :D

A BBQ partiról előbb el kellett jönnöm, hogy az első közösség találkozóra oda érjek. Amit eléggé sajnáltam, mert a BBQ is nagyon jó volt. 

Bár elég fárasztó, minden japánnal megismerkedni, végig rágni magunkat ugyanazokon a hülye kérdéseke. (honnan jöttem, mit tanulok, hány éves vagyok, MOn tényleg magyarul beszélnek stb. ) Ha ezen túl vagyunk, élvezetes beszélgetések keletkeznek. De ezen végig kell menni.

 Van itt még valami. A nevem Juli,(no shit) és amikor előtte kint voltam Japánba, („Dzsulia”) néven mutatkoztam be. Kicsit sznobnak éreztem, úgyhogy a változatosság kedvéért, itt mindig Julinak mutatkoztam be, és ezt a japánok „Juri”- nak ejtik. A „Juri” egy japán név, van is ilyen nevű virág 

Nah ez után jön a japánoktól az abszolút retardált kérdés: „Huh, This is a japanese name, are you Japanese?”

Az a helyzet, hogy azt hinnéd ez poén, de ezt teljesen komolyan kérdezik. Ezt amióta itt vagyok, vagy 40. Hallaom.Szóval annak ellenére, hogy Juliként mutatkoztam be, szinte mindenki ragaszkodik a „Dzsuliához”. :D (Are you hungry, hungarian?, kérdést inkább nem kommentálom)

Nah, de vissza a témához.

Délután négykor leléptem a BBQról. Visszasétáltam a parkból az egyetem főkapujához. Sohasem láttam őket, nem tudtam kit kell keresni, ezért egy kevésbé jól látható helyre behúzódtam. Gondoltam, majd amikor idő van, kimegyek a kapun.

2 perc múlva 4 japán srác fejét láttam átnyúlni, a kapun egymás után. Gondolom azért, hogy megnézzék a „Gaijint”. Mondom, oké valszeg ők lesznek azok. 

Kimentem, ott már egy nagyobb tömeg összeverődött. Voltunk vagy 40en. 

Én egy kicsit arrébb álltam a többiektől, mert nem ismertem senkit. Sokan rám néztek, csodálkozva, hogy mi az Istent keresek én itt. (később megtudtam, hogy nagyon sokan még „Gaijin”t sem láttak közelről, és ebben a klubban én voltam az első külföldi) Egy idő után oda jön hozzám egy japán, és kérdezi: „Juli san?” Mondom, az vagyok, kipipálja a nevem a papíron, majd elmegy.

Mondom, oookééé….

Aztán láttam, hogy sokan ott beszélgetnek, egymással, én meg egyedül álldogálok. Már azon voltam, hogy „Screw this, I am going home”, amikor egy japán srác oda jön hozzám és japánul megkérdezi, hányad éves vagyok az egyetemen. 

Aztán elkezdtünk beszélgetni. Szerencsére, a környezetemben lévő többi japán is meghallotta, hogy beszélek japánul, bátran oda jöttek és elkezdtek velem beszélgetni. :DDDD

Utána elmentünk együtt kajálni, ott megbeszéltük milyen játékokkal játszunk, milyen animokat szeretünk. Nagyon rendesek voltak, mert ajánlottak mindenfélét, úgyhogy összességében nagyon jól sikerült, nem unatkoztam. 

Később beszélgettem, a szervező sráccal, az mondta, hogy nagyon izgult, mert nem volt biztos benne, hogy jól fogom érezni magam, mert milyen lesz a japánom. Meg Ő soha nem beszélt külföldivel, úgyhogy nem tudta elképzelni milyen leszek. :D Az meg, hogy programozó lány, nah azt nehezen tudta elképzelni.

Szóval, miután a japánok megtudták, hogy hát bezony beszélek japánul, sokkal bátrabbak lettek felém. J A legjobb az egészben az volt, hogy nem kellett végig válaszolnom senkinek se, hogy: van magyar nyelv, igen van magyar kaja, igen Európa stb. A kutyát sem érdekelte, mindenki inkább a játékokról, a programozásról meg az animkról kérdezett.  Áh, de jó volt. :D

Amikor vége lett 4 en elkísértek az állomásra, előtte meg mondták, hogy jöjjek következőleg, mert akkor anime közösségi filmnézés lesz. Arról, hogy a klub milyen játékot csinál arról nem volt szó. XD Csak arról, hogy miket fogunk közösen játszani meg nézni. :D Szóval nem tudom ezen a mi a programozás. :D

Sokan voltak a találkozón, ez elég rasszista lesz, de nekem nagyon sok japán arca teljesen egyforma. :S Még a nevekkel is problémáim vannak, főleg amikor bejelölnek Facebookon vagy Linenon.

Tegnap, a lyukas órámba elmentünk fagyizni, 2 ausztrállal utána meg játékterembe játszani. Ott véletlenül összefutottam 3 japán sráccal, a nevemen szólítottak és mondták, hogy ismernek a találkozóról. Őőő oké, szégyen, nekem még az arcuk sem volt ismerős. Mindenesetre örültem, hogy ők is hívtak a következő találkára, megjátszani.

Úgyhogy nagyon örülök, hogy végül úgy döntöttem nem megyek haza, hanem ott maradok. Igyekszem a következőre is elmenni. :)